Mesélő

A Dráva és a Mura eredete

Mura

Azt beszélik a népek, hogy ez réges-régen történt, messze innen, a Stájer hegyek között. Ott éldegélt egy szegény, gyönyörű pásztorleány. Szép fekete haja a derekáig ért, Murica volt a neve. Szüleivel rozzant kis faházban laktak, ő pedig teheneket legeltetett nyáron a havasok között. Jóval lejjebb, dél felé a krányecok  földjén egy soktornyú várban, a folyó partján meg élt egy gazdag földesúr. Neki egy daliás, derék szép, szőke fia volt, akit úgy hívtak: Dráva.

Dráva

Drávának az volt a szokása, hogy lóháton járt a hegyek között, medvére, zergére vadászni. Meg hát ellenőrizni, hogy a pásztorok hogyan legeltetik apja nyájait. Egyszer is úgy nyáridőben, Dráva felült a fehér lovára, megy a fenyvesek között, járja a hegyi legelőket. Összetalálkozott a szegény pásztorlánnyal, Muricával. Megtetszettek egymásnak, egymásba szerettek. De Murica nem tudta, hogy Dráva gazdag, büszke családból való. Addig-addig, elhatározták, hogy összeházasodnak. Amikor ezt Dráva apja meghallotta, még azt is megtiltotta a fiának, hogy a lánnyal találkozzon. Mert azért még máig is csak úgy van, hogy hogy a gazdagok nem házasodnak a szegénnyel, csak a maguk fajtájával.

Persze hogy a gazdag földesúrhoz is eljutott a hír, a lánytól eltiltotta, majd figyeltette a fiút, mi történik ezután. Az apjának csakhamar megvitték a hírt, hogy a két fiatal titokban továbbra is összejár. Az apja ekkor megfenyegette a fiát, ha feleségül veszi a leányt, minden vagyonából kitagadja.

-Jól van apám, én akkor is a szegény pásztorleányt választom. Ha úgy akarod, én a cifra kastélyodból elmegyek és saját munkámból fogok megélni.

Akkor az apja haramiákat fogadott, sok pénzzel lefizete őket, hogy a szegény pásztorleányt pusztítsák el. Azok meglesték, megölték és egy havasi legelő közepén eltemették. A sírra egy szomorúfűzfát ültettek. Annak a tövéből egy bővízű forrás fakadt. Abból egy patak lett, a patakból folyó. A vize máig is kristálytiszta és sötét színű, mint amilyen a leány haja volt.  Ott, ahol még kicsiny a patak, róla még Muricának nevezik, később, ahol már folyóvá szélesedik Mura a neve.

A haramiák beszámoltak Dráva apjának, hogy minden a megbízatás szerint történt, arról is, hogy bizonyításul a sírra egy szomorúfűzfát ültettek. Dráva apjának még ez sem volt elég. Azért, hogy a fia még a sírt se találhassa meg, ismét megparancsolta:

-Vágjátok ki a fűzfát, égessétek el. Helyébe ugyanolyan zöld fenyőt ültessetek, mint a hegyeken a többi! Így a fiam nem találja meg, mert egyik fenyő olyan mint a másik.

Úgy is lett. A haramiák végrehajtották a várúr parancsát. A fűzfát kivágták, helyébe ugyanolyan fenyőt ültettek, mint a hegyeken a többi. Miközben a fűzfát vágtáka fejszékkel, apró forgácsok hullottak a patakba. A patak tovasodorta őket, s belőlük a patak partján mindenfelé fűzfák nőttek.

Dráva hiába kereste kedvesét. Nyoma veszett. Telt-múlt az idő, egyre csak kesergett, amíg apja halála után az egyik haramia elárulta, hogy mi történt. Akkor a legény bánatában apja aranyait mind a folyóba szórta, majd ő maga is a palotájuk melletti folyóba ölte magát, hogy vigye el a kedveséhez.

Ezt a folyót róla nevezték el aztán Drávának. Úgy mondják azért szőke a folyó vize, mert Drávának szép szőke haja volt. A vízbe szórt aranyakat pedig még ma is aranyászok mossák a folyóból.

A két folyó a hegyek között majd a síkságon barangolva Légrádnál találkozik egymással, az Őrtilos vasútállomás lábánál. Akik hisznek a legendákban, azt mesélik, hogy a két szerelmes könnye itt mosódik össze.

 A légrádi hegyről máig is jól látni, hogy a két folyónak a vize nem egyforma. A Dráva világos, A Mura sötét. Innét már együtt folytatják útjukat, hogy soha többé el ne váljanak egymástól.

A Dráva és a Mura összefolyása Őrtilosnál. (forrás:geocaching.hu)

Ez  a két folyó meséje. Én is másoktól hallottam.

(Forrás: Az égig érő almafa - Őrtilosban gyűjtött népmesék. A meséket gyűjtötte és válogatta Eperjessy Ernő.)

Köszi Nóri néni!