2015. július 9., csütörtök

Siker


Amikor minden megjött.  Késve. Azóta hidegháború van...

Megtört a jég. Végre. Sok dolognak kellett ehhez összejönnie. Például ide kellett érjen a Pikesaber/Piketrek készlet, aminél feladáskor a küldő kifelejtette, hogy Kelet-Európa azon bugyrába postázza a cuccunkat, ahol még azt is ellopják, amit nem lehet.Nagy nehezen, két hónap után azért összeállt a kombó, pont a csukatilalom elejére, így némi dobásgyakorláson kívül sokminden nem történt a bottal. Persze ez sem ártott, olyan feszes, gyors akciós bot, hogy szinte újra kellett vele tanulnom dobni. Még mindig van mit reszelgetni eme tudáson, de lassan kezdem megszokni.

Balunál láttam először a szettet, ő le is írta amit gondol róla , én azért se mennék bele elemzésbe, mivel nincs semmilyen rutinom a dologgal kapcsolatban, egy teljesen más bothoz, amik vannak itthon hiába hasonlítom. Frankó, na. Láttuk hogy pontyot is lehet vele fogni, így , hogy ne csak üresen dobálózzak megpróbáltam vele az őnöket kergetni a folyón. Jó, jó, értem én hogy ez durung ahhoz, elég a hatosom is, de nem akarok akkor szerencsétlenkedni vele, amikor kezdődik a csukaszezon. Így hát egy szép nyári napon reggel fél négykor fogtam a cuccot meg Kende urat, aki időközben hatéves lett, és eltűntünk itthonról. Irány a titkos lent délen. 

A szúnyogok már vártak, de amióta Ultrathon velünk van nincs gond. Nem vagyok híve a vegyszereknek, de van az a pont ahol muszáj. A napon nem gáz, nappal az árnyékosabb részen sincs akkora balhé nekünk falusi gyerekeknek, de azért az erdőben az ártéren nincs kecmec. 

Odaérve - látván a balinok étvágyát - gyors szerelés, majd némi szerencsétlen próbálkozás után feltettem kb méterrel hosszabb tippetet, meg egy olyan legyet, amit még február környékén kötöttem néhány testvérével egyetemben. 




Busólégy a neve, mivel a busóálarcok készítéséhez használt szőr egy csipetje lett az alapanyag, két szál pávatollszegmenssel, és némi flashsel fűszerezve. Egyszerű mint a facsipesz.

Két próbálkozás után jött őkelme. Dobás után néhány apró húzás, és elkapta. Majd balinhoz méltatlan módon úgy elindult felém, hogy alig győztem befejteni a tyúkbelet. Fogtam már nagyobbat, de mégiscsak ő az első legyes balinom, ehhez méltóan örültem is rendesen. Megköszönve a lehetőséget útjára engedtük hadd gondolkozzék a történteken. 

Az eset filmre memóriakártyára került tesztképpen, mivel a kis Olympus tg620 után most egy Nikon1 Aw1 a kísérő, erről a gépről majd bővebben írok, ha lesz már vele elegendő tapasztalatom. A videoszerkesztő is eddig ismeretlen volt számomra, nézzétek el a kezdeti bakikat. 

És íme: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése